MENÜ
Parásztai kennel Szekszárd
"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik."
(Mahatma Gandhi)

A fajta kialakulása és története

A pumi a XVII-XVIII: században, hazánk területén kialakult terelő pásztorkutyafajta. Nem tekinthető tehát őshonosnak. Kialakulásában minden bizonnyal a puli akkori változata játszotta a meghatározó szerepet. Minden valószínűség szerint keveredtek a pulival. A puli és a pumi elnevezést a század elején gyakorta szinonimként használták.

A pumi elnevezéssel elsőként Dr. Hankó Béla munkája nyomán 1795-re visszautalva találkozunk. A pumit önálló fajtaként 1920-tól írja le a szakirodalom. 1920-ban még mint a puli változata jelenik meg a dunántúli kiállításokon. 1923-ban a Gödöllőn rendezett bemutatót követően egyértelműen különválasztják a két terelő fajtát. 1924-ben 134 egyedet rögzítenek a pumi törzskönyvében. 1927-ben a budapesti országos kutyakiállításon 12 pumit mutatnak be. A pumiban úgy tűnik szerencsésen ötvöződött a puli valamennyi kedvező tulajdonsága, és a keresztezésben részt vevő német spicc és francia chien de Brie fajták terrier jellege.

 

A fajta első tudományos leírása 1935-ben történt és Dr.Anghi Csaba nevéhez fűződik.

 

A világháborúk jelentősen visszavetették a pumi tenyésztés kezdeti sikereit. Az 1950-es években azonban új lendülettel indult a fajta regenerálása. A néhány elkötelezett tenyésztő tanyákon, pásztoroktól vásárolta tenyészállatát. A fajta nemesítését ekkor Dr. Ócsag Imre egyetemi tanár, az állattenyésztéstan professzora, mint a fajtaklub elnöke irányította. Tevékenysége nyomán sokat javult a fajta típusa és külleme. Egyre több pumi jelent meg a kiállításokon és a tenyész-minősítéseken.

Az utóbbi tíz évben a pumi újabb jelentős küllemi változáson ment át. Tudatosult a tenyésztőkben a puli és a pumi közötti lényegi különbség. Felismerték a céltudatos szelekció irányát.

Az állomány típusa homogenizálódott. Kevésbé szórt a méret, tetszetős, változatos a szőrzet színe. Ma legdivatosabb a szürke számos árnyalata. Ritka a valódi fekete. Egyre több a fehér színű egyed. A tenyésztők a fajtaklubok szervezésében rendszeresen terelő ösztön próbákat rendeznek, amelyeken a fajta munkakészségét, engedelmességét, vérmérsékletét tesztelik. Szerencsére sikerült megőrizni a pumi rendkívül élénk, terrieres vérmérsékletet. Felső egyharmadában megtört és előrebicsakló fülei, élénk tekintete bohókássá teszik a fajtát. Szőrének kismértékű trimmelése, alakítása a kiállításokon előnyére válik. A tenyésztők és klubok véleménye a szőrápolás mértékéről megoszlik. Tény azonban, hogy a fajták a fajta evolúciója során a tenyésztési célok szerint folyamatosan változnak. E változás kitűnő példáját láthatjuk a pumi populáció dinamikájában az elmúlt 20 év során. Az ősi jellegre hivatkozva elhanyagoltan, ápolatlanul, gyenge szőrkondícióban bemutatnia pumit ma már szakszerűtlenség, s ez a fajta, a tenyésztők és a standardot megalkotó ország hitelét is rontja. A gyakori nyírást igénylő, lágy szerkezetű szőrzet nem kívánatos, a teljesen természetes, szálkásodó szerkezetű pedig kevésbé esztétikus. Valahol a két szélső típus között található az ideális, a tenyésztők meghatározó hányada ezt a formát próbálja kinemesíteni. Az utóbbi tíz évben a fajta népszerűsége különösen a fiatalok körében nőtt. A kiállításokon rendezett fajtabemutatók, ügyességi versenyek, terelőbajnokságok szélesebb körben ismertté tették a pumit.

Számos törzskönyvezett kutya ma is pásztorok mellett dolgozik. Napjainkra azonban tagadhatatlanul a sporttenyésztés és a kiállítások világa alakítják a fajtát. Évente 300-500 kölyköt törzskönyveznek.

A fajta különleges jellemzői és értékei

A pumi hihetetlen éberségével minden neszre reagál. Maga az élő lelkiismeret. Ugatós fajta, ezért a szomszédok általában nehezen viselik. Mindent terel, ha másra nincs módja gazdája sarkát csipkedi. A pásztoremberek ma is szívesen alkalmazzák. Gyorsan tanul és örömmel dolgozik, ezért ideális fajta az ügyességi bemutatókon. A kisebb gyerekek is könnyedén kezelik. Mivel középnagy testű, könnyen tartható lakásban is. Rendkívül izmos, szikár, szilárd szervezetű. Szőrzete egyszerűen ápolható, bár szakértelmet igényel. Színe változatos. Keresett színek a szürke számtalan árnyalata, a hófehér és a fekete. Ez utóbbi napjainkban meglehetősen ritka, míg a hatvanas években gyakori volt. A fajta népszerűsége várhatóan tovább nő.

 

Legfontosabb bírálati szempontok: Terrieres karakter, test és koponya arányok, jó kötésű, stabil felső vonal, típusos de elegáns szőrzet, ívelő, nem szorosan záródó farok tartás.

 

Asztali nézet